Leány teával és gyöngy fülbevalóval

Különösen a romantika festészete, vagy a századfordulós archív fotográfia bővelkedik a tea kommersz üzenetét megfogalmazó alkotásokban, hamis csendéletekben, a középosztály soha véget nem érő jómódjának kellékeként ábrázolva, közben jótékonyan megfeledkezve a teaszedő gyerekekről. 
 
Dorothee Golz 2005-ben készített egy fotósorozatot, amelyek késő reneszánsz festményeket használnak a kép alap kompozíciójaként, de átformálva a képeket mai aktualitással. Öltözék, kellékek, építészet és a testtartás formálják át a régi képek nyelvezetét.
Az eredeti, itt látható Vermeer (1632-1675, ő is kevesebbet élt, mint én) kép  (1665) megvilágítása és arca megmaradt, csak most testet és környezetet, továbbá teás kellékeket kapott, nem kis részben más Vermeer képek kompozícióit segítségül hívva. Az eredeti kép modelljét sosem azonosították megbízhatóan - egyesek szerint a festő első lánya lehetett, aki akkoriban volt 12-13 éves - a mostani kép főszereplője vidéki lány, aki a fővárosba került, most ott tanul, talán kollégiumi (tea)szobában áll. Fiatal, sportos, farmert és tucatcipőt visel.A tükröződő ablakon a szemközti ház unalmas teteje, a lány előtti sarok is eléggé ingerszegény környezetről árulkodik, csak a padló mintázata ad a képnek némi lendületet. Ha megnézzük a Golz által készített többi képet, akkor a közös nevező az átlagosság, a mindennapi pózok és szereplők. 

A többi képet itt találják. Vermeer meg itt.